És most lássuk, mi kell ahhoz, hogy elérd ezt az állapotot!
Nézzük csak: mondjuk sportolj minden nap 2 órát, egyél max. 1000 kalóriát, de közben érezd jól magad, ja, és eszedbe ne jusson vacsorázni! Na ja, ez kb. nehezebb, mint átmenni matekból az egyetemen. Félreértés ne essen, én soha nem beszélnék az egészséges életmód ellen, de amennyi hatás ér minket nap mint nap a testképünk alakulása szempontjából, nem csoda, hogy konstans szomorúság és depresszió övezi a mindennapjainkat.

Ezek a hatások nem másban nyilvánulnak meg, mint...
...csinos lány crop topban előtted a büfében. Ja, és extra nagy hamburgert kér. Kólával. Másik példa: meseszép barackszínű ruha a Bershka kirakatában, bemész, viszont csak S-es méretet találsz. Megpróbálod belepasszírozni magad, de félúton megállsz, mert félsz, hogy elszakad, beindul a riasztó, az eladók megharagudnak, kijön a rendőrség, és lecsuknak... mert dagadt vagy. Na de ne menjünk ilyen messzire: már az is bőven elég, ha egy ismerősöd megjegyzi, hogy "olyan jó formában vagy mostanában". Puff.

Lehet hibáztatni a világképet, de nem létezik, ha nem akarod
Most hatalmas "bölcsességet" próbáltam megfogalmazni, de lehetőleg senki ne kövezzen meg, forduljon ellenem és szervezzen lázadást az interneten, mert nem célom az olvasók felhergelése. Pont ellenkezőleg: gondolj bele, mi lenne, ha nem számítana, mások mit gondolnak? Én mindig irigységgel néztem a kissé testesebb, de magabiztos nőket: annak ellenére, hogy nem illeszkednek bele a "tökéletes test" mítoszába, remekül elvannak a saját formáikkal, köszönik szépen. Ez az, amit hosszas tanulással, hatalmas önerővel, és jó adag öniróniával el lehet érni: hogy boldog legyél. Az pedig sokkal inkább megéri, mint kis ideig modellnek lenni. Mert hogy semmi sem tart örökké.

Mi a baj az egész "2 hónap diéta és bikinibiztos leszel" mesével?
Talán csak az, hogy emberek vagyunk. Emberek, akiknek ingadozik a hangulatuk, a motivációjuk, mert nap mint nap különböző hatások érik őket. Emberek, akiket nem lehet beprogramozni, hogy akkor is salátát egyen, ha épp most törték össze a szívét, és eszébe ne jusson megenni azt a tábla csokit. És ilyenkor képesek vagyunk elindítani a lavinát: még csak ezt, csak azt, jaj, de hát jön az ősz, már nem kell csinosnak lennem, stb. Nem lehet. Nem tudod. Mert nincs az az élőlény, aki képes lenne megvonni magától az élet rendjét, és láss csodát, nem is kell.

A hegyi beszéd tanulsága pedig a következő:
Hacsak nem áldott meg a sors olyan genetikával, amely megengedi, hogy naponta akármit (komolyan, akármit) megegyél, és még ennek ellenére is simán végigvonulnál az utcán bikiniben (igen, ismerek ilyen embert, nem is egyet), akkor sajnos / szerencsére meg kell tanulnod szeretni önmagad. Persze elismerendő és követendő dolog az, ha valaki rendszeresen sportol, de mondjuk szenvedélyből teszi. Az sem utolsó, ha valaki pont attól boldog, hogy lemondott valamilyen előzetes rossz szokásáról, és nem falja fel az egész hűtőjét egy este. Csodálatos érzés egyensúlyba kerülni. Akár diétával, ill. sporttal, akár anélkül. Nem az eszköz a lényeg, hanem a cél. Szerintem az az ember, akinek sikerül ezt elérnie, már hatalmas dolgot tett az életében. Hogy miért? Mert kiegyensúlyozott, ezáltal pedig nem csak saját magán, de környezetén is segít. És ha lassan mindenki elkezdene így gondolkodni, leomolhatnának az ideális testről alkotott törvények.